Elmesélem a mai esetemet:

Daha barátom megkért, hogy egyik ismerősének egy P2-es PC-re, wifi kártyát kellene telepíteni. :-)) Vannak esetek, amikor az ember előre tudja, hogy órákat fog szívni dolgokkal, na ezt tipikusan oda sorolnám. Kezdődött azzal, hogy el akarom indítani a gépet: Jaaa hogy AT-s csatlakozója van, és normál esetben ezt már 5 éve elfelejtettük?! Semmi gond, a szekrény alján találtam egy billentyűzet átalakítót. Elindítom a gépet, és persze hogy nem érzékeli a billentyűzetet+nem látja a cdromot és a kis S3trio kifeküdt az lcd monitoromon. Laza 1 óra alatt orvosoltam a problémákat, és végre a tárgyra térhettem. Persze a gép annyira gyors, hogy az egérkattintások közötti időben, kb. „Apokalipszis most” hosszúságú (202 perc) filmeket nézhettem. Persze nyolcvanhatszor leszedtem és vissza a protokollokat. És pikk-pakk 2óra alatt működött. Rájöttem, hogy hiába csatlakozik a hálózathoz a wifi-s kártya, ip-címet csak kb. 8 perc után kap a win98, mert éppen nincs kedve… Megértem. Így hát nem volt mit tenni, megerőszakoltam egy indítópultba betett Batch fájlal, ami az ipconfig /renew_all parancsot hivatott lefuttatni a gép indulásakor.Nem hiszem, hogy eddig bárki is végigolvasta volna a blogot és ez volt a teszt, tehát ha nem lesz a kommentemben egy ember sem, aki beírja a titkos jelszót: Ateszazisten2, akkor sem csüggedek, mert tudom, hogy egy párhuzamos világban valaki biztosan végigolvasná. :-))